Paia

Magamról

Alapvetően művészi beállítottságú ember vagyok. Érzékeny a külvilág hatásaira. Ezek a jellemzők már gyermekként elkísértek.

Általános iskola zenetagozata, affinitás a rajz, természet, és állatok iránt egyaránt hatással voltak a személyiségemre. A zene a mai napig életem szerves részét képezi. (időszakos kórustagság, zenerajongó, mindennapi zenehallgatás)

A nyelvek iránti fogékonyságom gimnáziumban teljesedett ki. Ez a plusz adottság meghatározta pályaválasztásomat és hozzájárult ahhoz, hogy angol szakos hallgató lettem a Kossuth Lajos Tudományegyetem. Debrecenben (szülővárosomban) jártam egyetemre, és 1995-ben angol nyelvtanárként diplomáztam. Addigra már több nyelv iránt is lelkesedést tápláltam és el is sajátítottam a következő nyelvek alapját: francia, német, orosz. Majd később még ide fog csatlakozni a spanyol nyelv is, mint az USA-ban töltött évek egyik eredménye. Az olvasás és versírás szeretete elkísérte egész életemet, egészen az egyetemi évekig, ahol kikristályosodott ez a képesség és további létezésem állandó jellemzőjévé vált.

Ezeknek a fent említett művészi és kommunikációs többleteknek tulajdonítható be az a megismerési vágy, ami meghatároz(t)za lelkesedésemet új helyek, új emberek, és új ismeretek iránt.

Ez ösztönözhette(heti) az utazásaimat is. 7 évig (1997-2004) az Egyesült Államokban (Floridában) éltem. Ez a tapasztalat megadta a lehetőséget, hogy angol nyelvtudásom tökéletesedjen és újabb élményekkel gazdagított. Itt ismerkedhettem meg a Montessori filozófiával, mivel ilyen iskolában tanítottam 3-15 éves gyerekeket. Megtanultam, hogy a gyermek kincs, aki olyan, mint a gyémánt. Csiszolásra vár, hogy kiteljesedhessen. És ehhez, mi felnőttek járulhatunk hozzá tisztelettel és szeretettel. További pozitív emberek és élmények hatására még inkább megerősödött Buddhista szemléletem és a jógát is itt sikerült életem elválaszthatatlan részévé tenni. Az írás illetve versírás képességét továbbra is hasznosítottam, ezáltal tisztultak, filtereződtek mindennapi gondolataim/érzelmeim, hogy végül írásos formát öltve irányvonalat nyújtsanak az élet nehezebb pillanataihoz/döntéseihez.

És végül, de nem utolsósorban itt éledt fel bennem a fotózás iránti szenvedélyem is. Florida színei és témái elég alapot adtak ahhoz, hogy lelkesedésem megszállottsággá váljon. Azóta folyamatosan készítek képeket. A technikai részletek a kezdetek óta változtak: egy Minolta automata kompakt géptől, egy manuális Nikon EM-en át, a jelenlegi Fuji Finepix S7000-ig. Jelenleg az utóbbi kettőt felváltva használom, bár egyre inkább teret hódít a digitális világ nyújtotta lehetőségek tára. Pillanatnyi érdeklődésemet a számítógép adta lehetőségek kötik le: ti. hogyan lehet egy fényképből teljesen más színeket, alakzatokat, illetve egy másik, újabb alkotást létrehozni. Az újabb alkotás létrehozása egy régiből, -úgy gondolom- saját nyitottságom tükröződése is az új iránt, az élet minden területén.

Eleinte a digitális kameráim saját software-eit és azok effektjeit alkalmaztam. (pl. ArcSoft Photo Studio 4.0, Finepix Viewer, Kodak Easy Share, Jasc Paint Shop Pro8 ) Mostanában a Photoshop 7.0 illetve CS4 (és Adobe Photoshop Lightroom 2) software-eket részesítem előnyben képalkotáshoz.
Az "Absztrakt" kategória képei a fent említett programok használatával születtek.
Ahhoz, hogy ezeket a manipulált fotókat létrehozzam, nem elég csak az effektek használata. Először is a feldolgozatlan képen észre kell venni, melyik az a részlet, amelyből egy újabb és még eredetibb kép készíthető. Éppen ezért sokszor teljesen-más ember számára talán észrevétlen-hétköznapi vagy "jelentéktelen" tárgyakról/növényekről készítek képet, mert már látom bennük a témát. A meglátandó részt.

Ez történt például az "Absztrakt" kategória képeinek esetében is. Észrevétlen tárgyak/növények nyertek jelentőséget színek hozzáadása és adott vonalainak megváltoztatása által és váltak a felismerhetetlenségig absztrakttá.

Az ilyen fotók létrehozásakor nem esztétikusságuk kap hangsúlyt, hanem forma-, és kontraszt világuk illetve a téma elrendezése az adott kereten belül. A többi már az ember fantáziájára/belső látására van bízva. Olyan képességnek is tekinthetjük ezt, mint amikor észrevesszük a szépet, illetve egyediséget a legkisebb/legjelentéktelenebb dologban is. Ezt a képességet az emberekkel kapcsolatosan is próbálom alkalmazni nap mint nap, és reménykedem abban, hogy idővel egyre több ember fog hasonlóképpen ránézni embertársaira vagy az őt körülvevő világra. Szerintem az életben mindennek célja/rendeltetése van. Semmi nem felesleges, véletlen, unalmas vagy haszontalan/értéktelen. Mindig fel lehet fedezni új részleteket vagy kisebb meglepetéseket egy-egy, az ember által már megszokottnak vélt dologban illetve személyben. Nem véletlenül írja Isabelle Allende is, hogy

"Egyetlen ecsetvonás sincs hiába."